Az École nationale des Chartes, a párizsi Sciences et Lettres tudományegyetem (Université PSL) nagymúltú intézete adott otthont 2024. november 6-án és 7-én a Fragmenta Liturgica című kollokviumnak, amelyen a rendezők, Laura Albiero és Francesco Siri meghívására 12 ország 21 kutatója vett részt.
Az előadások csaknem kivétel nélkül középkori liturgikus, ezen belül leginkább liturgikus kottás kódextöredékekkel foglalkoztak, hiszen az előadók nagyrészt a gregoriánkutatás területéről érkeztek. A tanácskozáson a (zenei) fragmentológia valamennyi vezető európai műhelye képviseltette magát Norvégiától Portugáliáig, Franciaországtól Magyarországig. Az egyetlen Európán kívüli előadó a Tokiói Egyetem Párizsban tanult docense, Shin Nishimagi volt.
École nationale des Chartes
Az előadók többsége az egyes országok és kutatóműhelyek töredékkutatási projektjeinek bemutatására, eredményeinek összefoglalására helyezte a hangsúlyt, illetve ezekből válogatott. Alberto Medina de Seiça beszámolt arról, hogy a lisszaboni NOVA egyetem CESEM központjának Text and Voices Lost and Found kutatócsoportja 2021 és 2024 között több száz kottás kódextöredéket tárt föl Coimbrában és Évorában, köztük olyanokat, amelyek anyakódexei egy-egy rég elfeledett helyi liturgikus hagyomány közvetlen dokumentumai. A skandináv országok hatalmas, mintegy 50 000 fragmentumot magába foglaló gyűjteményeinek nagy múltra visszatekintő földolgozása sokak számára a töredékkutatás magasiskolája. Åslaug Ommundsen a Nordic fragments egy sajátos műfajcsoportját képviselő töredékcsaládról beszélt: olyan összetartozó misszále-fragmentumokról, amelyekbe egy másik középkori liturgikus könyvtípusból, a martirológiumból átemelt, egyes szentéletrajzok részleteit közlő szövegek ékelődnek. Eva Veselovská áttekintette azt az általa kezdeményezett, húsz éve folyó kutatást, amelynek során munkatársaival a szlovákiai könyvtárakban, levéltárakban, múzeumokban, állami és egyházi gyűjteményekben őrzött középkori kottás töredékanyag teljes fölgöngyölítésére vállalkozott. Czagány Zsuzsa a 2024 szeptemberében lezárult Lendület Digitális Zenei Fragmentológia projekt két esettanulmányát prezentálta, köztük a Gyöngyösi Ferences Könyvtárban a 18. században földarabolt, ám töredékeiben mégis egyedülálló módon megőrződött 15. századi gyöngyösi graduále történetét.
Eva Veselovská és Czagány Zsuzsa
Az előadók másik, kisebb csoportja valamely európai gyűjtemény (könyvtár, levéltár) kódextöredék-anyagát mutatta be: Christian Meyer (in absentia) a trieri városi könyvtár Bohn-kollekcióját, Thomas Falmagne a Luxemburgi Nemzeti Könyvtár töredékcsoportjait és fondjait, Anette Löffler a berlini Porosz Kulturális Örökség Titkos Állami Levéltárában (Geheimes Staatsarchiv Preußischer Kulturbesitz) őrzött, eredetileg Königsbergből származó protokollumok iratkötegeinek („Ostpreußische Folianten”) borítójaként szolgáló liturgikus töredékeket, Laura Albiero a Francia Nemzeti Könyvtár (Bibliothèque Nationale de France) lefejtett, külön töredékfüzetekbe egybekötött, illetve in situ töredékfondjait, Michael Braunger a stuttgarti Württembergische Landesbibliothek különböző alegységeiből látványosan, digitális úton rekonstruált töredékcsaládokat.
Néhány előadás (David Andrés Fernández, Veronika Drescher, Giovanni Varelli) a töredékkutatás alapvető kérdéseit és némely nehézségét feszegette, többek között azt, vajon szükség van-e a középkori kódexfragmentumok világszerte egységes leírási rendszerének kialakítására, illetve, hogy mennyire kell egy ilyen struktúrának igazodnia az egyes országok saját fragmentológiai hagyományaihoz. A 2015 óta működő svájci (fribourgi) székhelyű Fragmentarium projekt, amelynek weboldalát mindenki használja, aki középkori töredékekkel foglalkozik, már megalakulásakor kísérletet tett egy ilyesfajta rendszer kialakítására. A vállalkozás eddigi eredményeit bemutató William Duba szerint azonban szükség van az egyes kategóriák további finomítására, a fragmentológiában érdekelt tudományterületek specifikus szempontjainak bevonásával. E szempontok érinthetik a kutatás gyakorlati-technikai szintjét (a töredékek mely paramétereit érdemes figyelembe venni a helyszíni kutatás során, mi az, ami szignifikáns, informatív s mi az, ami esetleges, mit és hogyan mérjünk például egy kottás töredéken), de vonatkozhatnak a töredékcsoportok, - családok rekonstrukciója felől induló tágabb művelődéstörténeti háttér feltárására.
Giovanni Varelli a megszokott fragmentológiai horizontot kitágítva arra a kérdésre kereste a választ, vajon meddig nyúlik vissza a középkori kódextöredékek iránti tudományos érdeklődés, mikor kezdték használni a töredékesen fennmaradt műemlékeket – köztük a kéziratokat – a múltbeli kultúrák megismeréséhez, s kik voltak az első „fragmentológusok.”
Fragmenta Liturgica címlap
Tanulságos volt egyfelől látni, hogy az egyes országok gyűjteményei és a rájuk épülő töredékkutatási projektek mennyire hasonló célkitűzések és kérdésfeltevések mentén haladnak, s milyen hasonló nehézségekkel szembesülnek. A gyakran egymástól messze került testvértöredékek virtuális egyesítése, az eltűnt anyakódexek legalább részleges rekonstrukciója minden fragmentológiai kutatás alapvető feladata. Másrészt azonban azt is érzékeljük, mennyire különböznek az egyes iskolák a fragmentumok leírásának módjában, a „metaadatok” válogatásában és közzétételében és nem utolsó sorban a digitális technológia alkalmazásában. Ha ezen a ponton, a konferencia tanulságainak összegzéseként meg kellene fogalmaznunk, miben különleges a magyarországi töredékkutatás, s mivel járul hozzá egyedi módon a fragmentológia nemzetközi tudományához, azt mondhatnánk, a töredékek és hordozóik komplex megközelítésében. Abban a szándékban, amely a kutatót arra ösztönzi, hogy folyamatos kölcsönhatásban szemlélje a kódextöredékeket és az őket hordozó 15-17. századi könyveket, nyomtatványokat, kéziratokat, s az ezek egyenkénti vizsgálatából nyert részeredményeket egyetlen művelődéstörténeti narratíva mentén fűzze egybe.
Czagány Zsuzsa
