A HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont „Lendület” Középkori Magyar Gazdaságtörténet KutatócsoportHavi Színes címmel indított rovatának júliusi számában a kutatócsoport tagja, Kovács Enikő: Képmás, avagy más kép Mátyás király pénzein című írását közölték.
Képmás, avagy más kép Mátyás király pénzein
„Korják zavarba jött, fejet csóvált, gyanúsan méregette a daliás »királyt«. Azután kihúzott a zsebéből egy új veretű fényes tallért, és mutatta Vucának a király pénzét.
– Ehol van ni, lelkem, Mathias rex. Ez a fej, ez a váll. Hát ugyanaz az ember volna ez?
A Vuca elkacagta magát és kedélyesen oldalba ütötte jövendőbelijét a könyökével.
– Bolondság, bolondság, hiszen ez a nagyorrúhoz hasonlít.”
Mikszáth Kálmán A szelistyei asszonyok című elbeszélésében a „nagyorrú” Mátyás királyt (1458–1490) próbálják azonosítani tallérjának arcképe alapján. Az eset azonban aligha a király igazmondó juhászának köszönhetően maradhatott fenn.
Montázs a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának a cikkben szereplő középkori pénzeiből. Gedai Csaba és Nagy Zoltán felvételei.
Már csak azért sem, mivel a korszakban nem csupán a ruhazseb fogalma nem létezett, de Mátyás király sem veretett tallérokat. Volt helyette aranyból forintja, ezüstből dénárja és féldénárja (obolusa). Uralkodása első éveiben a forintokon, a dénárokon és az obolusokon címertani jelképek szerepeltek. Láthattak az alattvalók rajtuk kettős keresztet, hétszer vágott címerpajzsot, a Hunyadi család besztercei oroszlánját, és a gyűrűt tartó hollót is, de magát a királyt nem. Emberábrázolásként egyedül I. (Szent) László király (1077–1095) fordult elő. A bárdot tartó lovagkirály ott állt minden aranyforint hátlapján már I. (Nagy) Lajos uralkodása (1342–1382) óta, és ezen Mátyás sem változtatott.
