Egy késő középkori magyarországi graduále nyolc fennmaradt töredéke révén egy reprezentatív misekódex részleges zenei rekonstrukciója válik lehetővé. Gilányi Gabriella Töredéktől a műhelyig című kötete komplex zenei paleográfiai, dallamelemzési és liturgikus vizsgálatok mentén tárja fel a forrás egykori formáját és tágabb zenetörténeti kontextusát.
A középkori Magyarország liturgikus-zenei kódexei közül alig találunk olyat, amely hiánytalanul maradt volna fönn. A mintegy 150 kottás – vagy kottát is tartalmazó –, többé-kevésbé teljesként kezelt, 11–16. századi szertartáskönyv valójában a töredékesség különböző fokán álló forrás, amely kisebb vagy nagyobb mértékben rekonstrukcióra szorul. Napjaink fragmentológiai és zenei fragmentológiai kutatása éppen ezt tűzte ki célul: a régmúlt kottás kódexeinek virtuális helyreállítását, töredékeik minél nagyobb számú azonosítását és eredeti kontextusba helyezését.
A Lendület Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet Régi Zenetörténeti Osztályán 2019 óta foglalkozik a történeti Magyarország könyvtáraiban, levéltáraiban és muzeális gyűjteményeiben őrzött kottás kódextöredékek feltárásával, rendszerbe foglalásával és közreadásával. A kutatás során persze a legnagyobb számban egyedülálló töredékek kerülnek elő, vagyis olyan kódexlevelek, levélrészek, amelyek nem kapcsolódnak össze testvértöredékeikkel, s a mögöttük álló anyakódexek is ismeretlenek. A ritka kivételek közé tartoznak azok a fragmentumok, amelyek eredetileg ugyanabból az anyaforrásból származnak, ám az idők során különböző intézmények, városok, sőt akár országok gyűjteményei között szóródtak szét. Ilyen ritka és becses kivétel az a nyolc töredék, amelyet Gilányi Gabriella tudományos főmunkatárs adott közre legújabb monográfiájában, a kutatócsoport által alapított Resonemus pariter műhelytanulmány-sorozat immár negyedik köteteként.
A fragmentumok egy 15. századi, reprezentatív kiállítású magyarországi kottás misekódex – graduále – maradványai, amelyeket könyvkötészeti alapanyagként hasznosítottak újra az anyakódex tartalmának elavulása után. A kutatás és az azonosítás aprólékos folyamata – az őrzőkötetek és a pergamenlevelek kodikológiai, liturgikus-tartalmi, dallami, zenei paleográfiai és intézménytörténeti vizsgálata – nem várt eredménnyel zárult: nemcsak az anyakódex részleges rekonstrukciója valósulhatott meg, hanem annak regionális–intézményi háttere, valamint szélesebb – kódexekből és töredékekből kirajzolódó – forrásrokonsága, kapcsolati hálója is feltárult. A töredékcsalád utáni nyomozás így az eredeti célt messze túlszárnyalva, végső soron Magyarország késő középkori zenei kódexművészetét állítja új megvilágításba.
A gazdagon illusztrált, a fragmentumok hasonmás közreadását, valamint kétnyelvű tanulmányt magában foglaló könyvből az NKFIH Mecenatúra pályázat támogatásával magyar és angol internetes kiadvány is készült, amely szabadon elérhető itt: https://resonemus.zti.hu
Adatok:
Gilányi Gabriella: Töredéktől a műhelyig. Egy 15. századi Graduale Strigoniense rekonstrukciója / From Fragment to Workshop. Reconstructing a 15th-Century Graduale Strigoniense. Resonemus pariter 4. Műhelytanulmányok a középkori zenetörténethez. Sorozatszerkesztő: Czagány Zsuzsa. Budapest: HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet Régi Zenetörténeti Osztály, 2025, pp. 400.
