A hosszú évszázadokon át bezárkózó, történetének egy meghatározó korszakában remetekirályságként emlegetett Korea az 1990-es évek végétől rendkívül sikeres kultúraexportba kezdett, amely által nemcsak a délkelet-ázsiai régió országait sikerült megszólítania, hanem tulajdonképpen az egész világot is. Mára emberek tömegei rajonganak a koreai konyhaművészetért, az ott forgatott sorozatokért vagy éppen a popzenéért. Milyen történelmi múltra, gyökerekre tekint vissza a koreai kultúra közvetítése, illetve miért tekinthető ez a soft power politika egy rendkívül sikeres módjának?

A Glossza huszonhetedik adásának vendégei Csoma Mózes orientalista, a Koreai-félsziget történelmének és politikai viszonyainak szakértője, az ELTE Koreai Tanszékének alapító tanszékvezetője, volt szöuli nagykövet, valamint Józsa Vivien, a koreai popkultúra szakértője, a Magyar Diplomáciai Akadémia hallgatója.

honlap 27

A témával kapcsolatban a beszélgetőpartnerek elsőként azt hangsúlyozták, hogy amikor manapság Koreáról hallunk, minden esetben Dél-Koreára kell gondolni, ahogy a koreai populáris kultúra ugyancsak Dél-Korea világszerte mind nagyobb visszhangot kiváltó termékét jelenti. Az ország történelmi múltjával és populáris kultúrájának előretörésével kapcsolatban Csoma Mózes világította meg a legfontosabb előzményeket. A 19. század végéig ugyanis Korea teljes mértékben elzárkózó ország volt, az ott élők életéről, kultúrájáról csupán hajótöröttek, illetve néhány utazó beszámolójából alkothattak képet Nyugat-Európában. A nyitás a 19-20. század fordulójára tehető, illetve arra az időszakra, amikor a Koreai-félsziget fokozatosan Japán uralma alá került. Az 1930-as években már világszerte megjelentek a koreai kultúra egyes elemei, azonban egyértelműen az 1950-es évek elején zajló koreai háború volt az az eseménysor, amely intenzívebben a térségre irányította a nemzetközi közvélemény figyelmet. A háború következményeként osztódott ketté az egységes Korea: amerikai támogatású Délre és a szovjet érdekszférába tartozó Észak-Koreára. Érdekességként megjegyzendő, hogy számos koreai nemzeti szimbólum jelent meg ebben az időszakban Magyarországon is, ami részben a hazai egyetemeken tanuló észak-koreai fiatalok közvetítésével érkezett. Sőt, néhány évtizeddel később Magyarország a keleti blokk országai közül elsőként közeledett Dél-Koreához: a magyar–koreai diplomáciai és kulturális kapcsolatok 1989-ig nyúlnak vissza.

A történelmi előzmények után a meghívottak a modern koreai kultúra megjelenésére és térhódítására fókuszáltak, amely az 1990-es évek második felében vette kezdetét. Erre az évtizedre tehető a hallyu, vagyis a koreai hullám első periódusa, amikor még szinte kizárólag a koreai sorozatok indultak útnak először Kínába és a környező országokba, majd pedig Európába. A második hullám a Józsa Vivien által ismertetett periodizáció szerint a 2000-es évekre tehető, középpontjában pedig a koreai popzene (K-pop) állt. Ezt követte a 2010-es évek kezdetétől a harmadik hullám, amelyben mind nagyobb szerepet kapott a koreai ételek és az öltözködés exportja. Az utóbbi években már a negyedik hullámról beszélünk, amelynek jellegét elsősorban a közösségi médiahasználat tömeges jellege határozza meg.

De vajon miként jelennek meg a koreai kultúra tradicionális szimbólumai a hallyuben? Az ország étkezési kultúrája, öltözködése vagy éppen a hagyományos koreai gyógyászat tudatos országpromóciós céllal szerepelnek például a sorozatokban, filmekben és más popkulturális termékekben egyaránt. Az 1990-es évek kezdetétől ennek a kultúraexportnak az intézményi háttere is elkezdett kiépülni, 2021-ben pedig már a hallyu terjesztését célul kitűző intézetet is létrehoztak. A kormány rengeteg pénzt öl ebbe a vállalkozásba, amelynek alappillére a digitális infrastruktúra fejlesztése. Ugyancsak fontosnak tartják a koreai nyelv népszerűsítését, az élményközpontú nyelvoktatásban pedig szerepet szánva a hírességeknek, akik egyebek mellett a hallásértések felvételeiben vesznek részt.

Összességében tehát elmondható, hogy Korea egy rendkívül tudatos, jelentős anyagi befektetéssel járó kultúraközvetítő politikát folytat, amelyben a modern kor jellegzetességei mellett azonban még mindig helyet kapnak a tradicionális értékek is.

Az adás szerkesztői: Bódi Lóránt, a BTK Történettudományi Intézet munkatársa és Szilágyi Zsolt, a BTK Néprajztudományi Intézet munkatársa.

A Glossza huszonhetedik adása meghallgatható a Spotify-on és az Anchoron, illetve megtekinthető a Youtube-on.

További információ a Glossza Instagram és Facebook oldalán.

Extra válogatás Szilágyi Csengétől

K-pop slágerek:

Egy kis ízelítő a koreai divatból itt található.

A koreai filmek iránt érdeklődőt itt lapozhatnak bele a tavalyai Koreai Filmfesztivál filmajánlójába.