Milyen eszközei vannak a modern társadalomnak az öregség vagy a halál feldolgozására? Hogyan találkozik egymással az orvostudomány és az orvosbölcsészet? Miként közelíti meg a kultúrorvostan az egészség, az egészségmegőrzés vagy éppen a mentális egészség fogalomköreit?
A Glossza februári adásának meghívott vendégei: Ureczky Eszter, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának adjunktusa, a Medical Humanities / Kultúrorvostan oldal szerkesztője, valamint Imolya Patricia orvos, elsőkötetes szerző, az Esetlapok – Kórháznovellák című kötet írója. A beszélgetés alapját többek között a Helikon Irodalom- és Kultúratudományi Szemle Kultúrorvostan/Orvosbölcsészet című (2022/1.) lapszáma adta.
Imolya Patricia magánszorgalomból mentőzött egyetemei évei alatt és kötetében az ezzel kapcsolatos élményeit jegyezte le: hogyan látnak az orvosok bennünket, segítségre szorulókat, milyen a Covid-osztály, vagy általában a sürgősségi osztály, belülről nézve.
A tudományág – a kultúrorvostan – születése az 1970-es évekre tehető. Ekkor kezdtek az USA orvosi egyetemein olyan tantárgyakat oktatni, amelyen a hallgatók leendő hivatásuk humán-, illetve bölcsészettudományi kontextusát ismerhették meg. Az angliai orvosi egyetemek kurrikulumában az 1990-es évektől találkozhatunk ilyen tárgyakkal. Ezt követően kezdett ismertté válni Magyarországon is, s bár eleinte csupán egy-egy kutató foglalkozott vele, mára számos bioetikus és más határterületek kutatóinak munkája köthető hozzá.
A tudományterület létrejötte egyértelmű bizonyíték arra, hogy az orvostudomány és a bölcsészettudomány nem állnak túlságosan távol egymástól. A témakörben szervezett (nemzetközi) konferenciák pedig egyértelműen igazolják, hogy gyümölcsöző diskurzus alakulhat ki az orvosok, szociológusok és az irodalmárok között.
A beszélgetőpartnerek szemléletes példákat hoztak arra, hogy a gyakorlatban miként érhető tetten a kultúrorvostan fontossága. Míg Ureczky Eszter angol szakos bölcsészeknek és orvostanhallgatóknak tart kurzusokat a kérdés tágabb kulturális kontextusáról alapvetően érzékenyítési céllal, Imolya Patricia szerint az orvostanhallgatók számára kulcsfontosságú, hogy a képzésük során aktívan foglalkozzanak a művészetekkel és a humaniórákkal. Ő maga ötödéves orvostanhallgatóként fordult az írás felé elsősorban traumafeldolgozás céljából. Nemrég megjelent kötetének egyik értéke, hogy segíthet az orvosok és a betegek között tátongó kommunikációs szakadék áthidalásában. Legfontosabb célja annak bemutatása volt, hogy az orvos is ember, akire rengeteg dolog hat, vagyis, hogy nem létezik steril klinikai állapot – még ha ez a beteg számára nem is minden alkalommal egyértelmű.
A beszélgetésben szó esett annak okairól is, hogy vajon miért vált ki megmagyarázhatatlan szorongást a kórház gondolata a betegekben. A jelenség történelmi hátteréről Michel Foucault is írt, kiemelve, hogy az orvos volt az, aki hosszú évszázadokon át a beteg ágyához ment, majd az intézményes egészségügyi ellátás létrejöttével ez a jelenség megfordult. A betegnek ezt követően meg kellett tanulnia átadni a saját teste feletti kontrollt az orvosnak, amely egy viszonylag hosszú folyamat volt.
A kérdésre, hogy miként lehet emberarcúvá – és ezáltal hatékonyabbá – tenni az egészségügyi ellátást, egyértelműen az orvos és a beteg közti kommunikáció javítása a válasz. Az orvosbölcsészeti kutatások számos ponton rámutatnak arra, hogy megfelelő kommunikációval a terápiás eredmények is javulnak, a beteg kevésbé szorong, illetve együttműködő lesz. Ugyanakkor ez egy rendkívül nehéz és lassú folyamat, amelynek sikeressége nagyban függ attól is, hogy az orvosok hajlandóak legyenek fejlődni ebben, még akkor is, ha az idő rövidsége a legtöbbször gátat szab az orvos és a beteg közti kommunikációnak.
A beszélgetőpartnerek szerint egyértelműen az orvosok felelőssége, hogy Magyarországon a betegedukáció gyermekcipőben jár, s a társadalom többségének rendkívül hiányos ismeretei vannak azzal kapcsolatban, hogy miként tehet az egészségéért preventív módon. Alapvető tehát, hogy ezekről a kérdésekről társadalmi diskurzus alakuljon ki, legyen ennek terepe akár egy egyetemi szeminárium, akár egy sokak által olvasott novelláskötet.
Az adás szerkesztői: Szabados Bettina (BTK Filozófiai Intézet) és Szilágyi Adrienn (BTK Történettudományi Intézet).
A Glossza huszonnyolcadik adása meghallgatható a Spotify-on és az Anchoron, illetve megtekinthető a YouTube-on.
További információ a Glossza Instagram és Facebook oldalán.
