Mi a különbség a bio- és ökogazdálkodás között? Kiktől lehet újra elsajátítani a hagyományos ökológiai tudást? El tudná látni a Föld teljes népességét, ha csak biogazdálkodók termelnének? Mi az a múzeumi kertpedagógia, és milyen szerepet tölthet be a következő generációk nevelésében?
A Glossza podcast vendégei Jakab Lászlóné Judit, a Szentendrei Skanzen volt munkatársa, a bio- és ökokertek szakértője, általános kertészmérnök, valamint Nagy Zsolt, a HUN-REN BTK Néprajztudományi Intézet munkatársa, az MTA Lendület Etnoökológia Kutatócsoport tagja, aki többek között etnobotanikai, etnoökológiai, gazdaságtörténeti kutatásokat végez.
A biológiai és ökológiai gazdálkodás fogalmát gyakran szinonim kifejezésként használjuk. Pedig míg az előbbi egy kisebb léptékű termesztést, tenyésztést jelent és növény- vagy állatpopulációkra koncentrál, addig az utóbbi egy holisztikusabb, nagyobb léptékű gazdálkodást feltételez, azaz ezek az értelmezések elsősorban léptékbeli különbségekre mutatnak rá. E fogalmak meghatározására természetesen számos definíciót találhatunk különböző jogszabályokban, szabályokban is. Mindenesetre négy alapelv egyaránt érvényesül a bio- és ökogazdálkodás területén: a környezet megóvásának, a méltányosság, a gondosság és az egészség alapelve.
Az ilyen gazdálkodási formáknak fontos alapeleme a hagyományos ökológia tudás, amelyből azonban a modernizáció időszakában sok mindent elvesztettünk. Ennek részben történeti okai is vannak, hiszen például a szocializmus évtizedei ezt a tudást az elmaradottsággal azonosították és gyakorlatilag üldözték is. Persze ez a hagyományozott – gyakran már csak írásban megőrzött – tudás nem mindenre adhat választ, hiszen a globális szállítással beérkezett kártevőkkel szemben gyakran ezen ismeretek birtokában sem mutatkozik megoldás. Azonban az ökológiai tudás összegyűjtése és az átadása mindenképpen szükséges, sőt fontos feladat a dokumentált tudást újra megtanítani, visszajuttatni a forrásközösségeknek is. Ebben az átadásban játszik lényeges szerepet a múzeumi kertpedagógia, amely a fenntarthatóság fontosságát tudatosíthatja a fiatalokban. Ez a fogalom ugyanis magában foglalja az időfaktort, hogy úgy próbáljunk meg gazdálkodni, hogy az erőforrásokban a jövő generációja is részesülhessen.
A bio- és ökogazdálkodások előnyei ismeretesek, de persze vannak hátrányai is. A tárolás, a csomagolás és a szállítás kérdései itt is felmerülnek, és a megoldások ökológiai szempontból gyakran kétségbevonhatók. Valójában a szezonalitás is az egyik hátránya, hiszen nem terem mindig minden zöldség és gyümölcs. Mindemellett az elérhetőség is jelentős és reális probléma egyének és közösségek szintjén is, hiszen sok esetben drágábban vásárolhatók meg az öko- és biotermékek.
Az is bizonyos, hogy a biogazdálkodások termékei soha nem fogják ellátni a Föld teljes népességét. A statisztikák azt mutatják, hogy növekszik a gazdálkodók száma és vélhetően ezzel összefüggésben az igény is. A biogazdálkodók száma az összgazdálkodókhoz számához viszonyítva 2-3% között mozog, ugyanakkor vannak európai országok (Ausztria, Hollandia, Spanyolország, Olaszország), ahol ez az arány magasabb. Magyarországon körülbelül 3700 minősített ökogazdálkodás van.
Az adás szerkesztői: Szilágyi Adrienn, a BTK Történettudományi Intézet tudományos munkatársa és Szilágyi Zsolt, a BTK Néprajztudományi Intézet tudományos főmunkatársa.
A Glossza harmincötödik adása meghallgatható a Spotify-on és az Anchoron, illetve megtekinthető a YouTube-on.
További információ a Glossza Instagram és Facebook oldalán.
