Betegápolás, élelemszerzés, prostitúció és szórakozás – ezekben a tevékenységi körökben gyakran esik szó a nőkről, de vajon ténylegesen milyen szerepet vállaltak a háború mindennapjaiban? Mennyire láthatók vagy láthatatlanok a különböző fegyveres konfliktusokban? Milyen választási lehetőségekről, kényszerekről és túlélési stratégiákról beszélhetünk a 20. században és az azt megelőző korszakokban? Hol kezdődik a trauma kibeszélése és hol a hallgatás joga, és mi hogyan beszélhetünk a nők háborús szerepvállalásáról? Többek között ezekre a kérdésekre kerestek választ a Glossza podcast-sorozat 22. epizódjának vendégei, Géra Eleonóra történész és levéltáros, az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszékének habilitált docense, aki kutatásaiban többek között a kora újkortól egészen az 1940-es évekig vizsgálja a nők történetét, valamint Svégel Fanni etnográfus, az ELTE Történettudományi Doktori Iskolájának hallgatója, akinek szakterülete a nők elleni erőszak a háborúkban.
Az első és a második világháború történeti szakirodalmára hosszú évtizedekig jellemző volt, hogy bár rendkívül részletesen tárgyalta a seregek hadmozdulatait, a frontkatonák mindennapjait, illetve az egyes országok diplomáciai lépéseit, a nők háborús szerepvállalásáról alig, vagy egyáltalán nem esett szó bennük. E tekintetben leginkább az utóbbi egy-másfél évtizedben figyelhető meg némi pozitív irányú elmozdulás, azonban továbbra sem példanélküli, hogy a témát feldolgozó könyvekben alig találunk pár sort a nők helytállásáról (nem csupán Magyarországon, de külföldön sem). A beszélgetés résztvevői a rendelkezésre álló szakirodalmi bázis, forrásadottságok és módszertani kihívások értékelése mellett rámutattak arra, hogy a nők (különösen az alsóbb társadalmi rétegekhez tartozók) háborús szerepvállalásának bemutatása rendkívül nehéz még úgy is, hogy napjainkra teljes mértékben meghaladottá vált az az elmélet, amely szerint a nők passzív szerepet töltöttek be a háborúkban. Teljesen téves ugyanis az a megközelítés, mi szerint a nők „csupán vártak”, ugyanis ismert, bevett jelenség volt az, hogy aktív szerepet is vállaltak az események alakulásában nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is.
A fegyveres konfliktusokban a katonák mögött már a kora újkortól kezdve ott álltak a nők. Ezek a nők pedig nem kizárólag a Zrínyi Ilonához hasonló nemesasszonyok soraiból kerültek ki, hanem közéjük tartoztak az ezredesek, a katonatisztek feleségei is. A nőket nem közvetlenül az arcvonalakon találjuk, hanem leginkább a seregek ellátásában kaptak kulcsszerepet. A 20. században annyi változás figyelhető meg, hogy a nők immár tömegesen és aktívan vettek részt az események alakításában, hiszen a tábori kórházak ápolónői mellett az első és a második világháborúban már a harcokban is részt vettek katonaként. E mellett természetesen továbbra is ők voltak azok, akiktől a hátország túlélése függött.
A téma feldolgozásában problémát jelent, hogy bizonyos korszakok vonatkozásában teljes mértékben hiányoznak az egodokumentumok. Ez nem jelenti azt, hogy a nőket nem kereshetjük a forrásokban, sőt számos ponton meg is találjuk őket, csak az ő szerepeik rekonstruálása sokkal bonyolultabb, mint a férfiszerepek feltárása. Összességében a nők láthatóvá tétele rengeteg munkába telik. A források értelmezése önmagában is nehéz, hiszen nagyon jól kell ismerni a különböző társadalmi folyamatokat, hogy megfelelően tudjuk vallatóra fogni a különböző dokumentumokat. Épp ezért elengedhetetlen a megfelelő kutatói attitűd a nők háborús túlélési stratégiáinak bemutatásában.
Az adás szerkesztői: Czeferner Dóra és Szilágyi Adrienn, a BTK Történettudományi Intézet munkatársai.
A Glossza huszonkettedik adása meghallgatható a Spotify-on, a Soundcloudon és a Youtube-on.
További információ a Glossza Instagram és Facebook oldalán.
