Doromb: Közköltészeti tanulmányok, 1.

Do­romb: Köz­köl­té­sze­ti ta­nul­má­nyok, 1, szerk. Csör­sz Ru­men Ist­ván, Bu­da­pest, re­ci­ti, 2012.

A Do­romb tanulmánykötet-sorozat a köz­köl­té­szet, a po­pu­lá­ris iro­da­lom rej­tel­mes vi­lá­gá­ba ve­zet. A cí­met a re­form­ko­ri deb­re­ce­ni kéz­ira­tok ha­tá­sá­ra, ön­iro­ni­ku­san vá­lasz­tot­tuk. Nem két­sé­ges: bi­zony lant­ról lesz szó e kö­te­tek­ben, amely csak lát­szó­lag „ne­ga­tív”. In­kább: me­zít­lá­bas, fa­pa­dos, fur­nér­te­tős, fil­lé­res, egy­hú­rú, al­kal­mi… Aki lan­tot pen­dít, az ké­pes dal­la­mot ját­sza­ni – aki do­rom­bot, az a dal­lam­nak csak ár­nyé­kát, ki­vo­na­tát, rit­mu­sát, il­lú­zi­ó­ját. Az egyi­kük lét­re­hoz, a má­si­kuk fel­idéz, he­lyet­te­sít, re- vagy de­konst­ru­ál. Egyi­kü­ké a Mű, má­si­ku­ké a szö­veg.

A so­ro­zat nyi­tó da­rab­já­nak ta­nul­má­nyai a kö­zép­kor­tól a re­form­ko­rig sok­fé­le köz­köl­té­sze­ti érint­ke­zé­sek­ről, hát­tér­tu­dás­ról, a po­pu­lá­ris kul­tú­ra iro­dal­mi kap­cso­la­ta­i­ról tu­dó­sí­ta­nak. Ta­lán íze­lí­tőt ad­nak ab­ból a kör­for­gás­ból, amely száj­ha­gyo­mány és írás­be­li­ség, elit mű­vé­sze­tek és a köz­né­pi, fa­lu­si, me­ző­vá­ro­si, ké­sőbb pol­gá­ri kö­zös­sé­gi mű­velt­ség kö­zött fi­gyel­he­tő meg. S ne gon­dol­juk, hogy csak e régi ko­rok­ban, hi­szen nap­ja­in­kig egé­szen ha­son­ló fo­lya­ma­tok tart­ják éb­ren a po­pu­lá­ris kul­tú­rát.