In memoriam

Régészeti tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen folytatta. Kandidátusi értekezését 1984-ben „A római fémművesség emlékei Pannoniában. Különös tekintettel a ládikaveretekre” témában védte meg. Akkurátus gyűjtőmunkájának eredményét két kötetben, az intézet évkönyvében tette közzé, ami megjelenése óta nélkülözhetetlen alapmű. 

Fő kutatási területét a pannoniai ókereszténység jelentette, ennek számos régészeti és művészeti vetületét vizsgálta. Gazdag életművet hagyott ránk, tanulmányai magyar, német és angol nyelven jelentek meg. 

Törékeny termetét még ma is látjuk magunk előtt, amint a könyvtárban állhatatosan és kitartóan végzi a maga számára kirótt penzumát; nem volt hivalkodó alkat.

Gáspár Dorottya „Étel, ital a halottkultuszban” című írását a következő sorokkal indítja: „Horatiusnak szállóigévé vált híres sora a non omnis moriar - nem halok meg teljesen, nem pusztán a tehetség dicsőségének szól. Kifejezi egyrészt azt a szilárd meggyőződést is, hogy a spirituális ember halhatatlan, másrészt azt a vélekedést, hogy a lélek egy ici-pici darabja a testben marad a halál után is.”