Bár a mohácsi csatában 1526. augusztus 29-én húszéves korában elhunyt II. Lajos király megítélése életében ellentmondásos volt, halála után hamar megkezdődött a hazájáért életét áldozó, már a csata előtt tudatosan mártírhalálra készülő fiatal hős képének kialakítása és kanonizálása. Özvegye, Habsburg Mária – részben érzelmi okokból, részben a Habsburg-dinasztia magyar és cseh trónigényének megerősítése érdekében – jelentős propagandát fejtett ki II. Lajos emlékének ápolására. Mivel a fiatal király váratlan halála után kialakult trónviszályban a „nemzeti királlyal”, I. (Szapolyai) Jánossal szemben Mária fivére, I. Ferdinánd szerződésben biztosított örökösként igényt tartott a magyar trónra, fontos volt mind II. Lajos Habsburg-családhoz tartozásának, mind a törökök elleni hősies küzdelmének a hangsúlyozása. Emlékét Magyarországon, s mivel cseh király is volt, Csehországban is megőrizték. Személyét ugyanakkor Európa más területein is tisztelet övezte. Egy Magyarországon eddig számon nem tartott 16. századi félalakos portréja díszítette például az augsburgi takácscéh épületének, az úgynevezett Weberhausnak az egyik helyiségét.
A céhes alkotmány 1368-as bevezetése óta a céhek meghatározó szerepet játszottak Augsburg életében. Az 1276-ban Habsburg Rudolf által szabad birodalmi város rangjára emelt település kézművessége a középkorban rendkívül elismert volt, fogalommá vált az itt gyártott fegyver és páncél, az ötvösmunka, az óra-, illetve a textilipar, valamint a könyvnyomtatás termékei. A takácsoknak, akik közül sokan a textilkereskedelemben is részt vettek, fontos szerep jutott a város irányításában. Céhük annak érdekében, hogy gazdasági és szervezői feladataikat elláthassák, 1389-ben egy háromszintes kőházat vásárolt a város központjában, közel a városházához. 1457-ben a céh megbízta Peter Kaltenhofert az épület második emeletén található helyiség, az úgynevezett Weberstube kifestésével.
A képegyüttesben bibliai és világi jeleneteken és személyeken kívül a német-római császárt hagyományosan megválasztó hét választófejedelem (a mainzi, a trieri és a kölni érsek, a rajnai palotagróf, a szász herceg, a brandenburgi őrgróf és a cseh király), illetve az 1452-ben német-római császárrá koronázott III. Frigyes képmása is látható. A birodalom legfontosabb vezetőinek szerepeltetése politikai állásfoglalás volt a város vezetésében meghatározó erőt jelentő közösség, az önmagukat a Német-római Birodalom polgáraiként meghatározó augsburgi takácsok gyűléstermében. Az 1861-ben feloszlatott takácscéh épületének új tulajdonosa a terem fal- és mennyezetképeit eladta a müncheni Bayerisches Nationalmuseumnak, ahol ma is láthatók.
Az augsburgi Weberstube a Bayerisches Nationalmuseumban 1900 körül. Forrás: bayerisches-nationalmuseum.de
A céhház 1538-as átépítésekor a Weberstube déli falán található ablakok közé pilléreket helyeztek, és a déli meg az északi falat ifjabb Jörg Breu freskóival díszítették. A pillérekre és az ablakközökbe az 1530–1556 között a német-római császári címet viselő V. Károly, a Habsburg-házhoz tartozó uralkodók, valamint II. Lajos, illetve két városi tisztviselő félalakos portréja került. A Habsburg-ház tagjai közül Breu V. Károlyon kívül a császár dédapjának, III. Frigyesnek, nagyapjának, I. Miksának, apjának, Szép Fülöpnek és testvérének, I. Ferdinándnak a portréját készítette el. Az uralkodók képe alá címerük, az ablakok közötti pillérekre groteszkek, míg a középső ablak boltozatára a birodalmi sas került. II. Lajos I. Miksa német-római császár fogadott fiaként, unokájának férjeként, V. Károly és I. Ferdinánd sógoraként kerülhetett az ábrázoltak közé. Jelenléte az augsburgi képegyüttesben rávilágít, hogy milyen szorosan integrálódott a lengyel Jagelló-dinasztiából származó uralkodó személye a 16. század közepén a Habsburg-családba.
Bernhard Strigel: I. Miksa családja és a gyermek II. Lajos. 1515 körül (?), olaj, fa.
Bécs, Kunsthistorisches Museum. Forrás: www.khm.at
A festménysorozat heves társadalmi és politikai változások idején készült. Az augsburgi polgárság az 1530-as években elhatározta a reformációhoz való csatlakozást, aminek a Weberstube falain ábrázolt két városi tisztviselő is élharcosa volt. A képprogram ugyanakkor hangsúlyozta a város hatalmi szerkezetében fontos szerepet betöltő takácscéh hűségét is a katolikus császárhoz és a Német-római Birodalomhoz. Míg I. Miksa idején Augsburg a császári politika és kultúra központja volt, ezt a privilegizált szerepét elveszítette, amikor a város a birodalom evangélikus rendjéhez csatlakozott. Innentől kettős stratégiát kellett folytatniuk: a reformáció hitelvei melletti elköteleződéssel párhuzamosan fenn akarták tartani a szoros politikai, kereskedelmi és személyes kapcsolatot a Habsburg-házzal. A stratégiai előrelátás azonban nem járt sikerrel, mert V. Károly 1548-ban felszámolta a céhkormányzást, a város vezetését a patríciusok vették át, a céhek vagyonát elvették és kiárusították.
Bár a Weberhaus a város tulajdonába került, a céhtagok ügyeit továbbra is itt intézték. A takácsokhoz kapcsolódott 1601-ben az épület festészeti programjának bővítése is, amelynek során a Weberstube melletti keleti helyiség újabb magyar vonatkozású műalkotásokkal gazdagodott. Johann Herzog más témák mellett megfestette azt a takácsok csoportidentitásában fontos szerepet játszó legendás eseménysort, amely szerint a 955. évi, a „kalandozó” magyarokkal vívott augsburgi (Lech-mezei) csatában a takácsok megszerezték egy magyar nemes címeres pajzsát, amit I. Ottó császár céhük címereként nekik ajándékozott. Bár a történet nyilvánvalóan anakronisztikus, hiszen a magyar heraldikai jelek csak később alakultak ki, népszerűségére utal, hogy Clemens Jäger 1544-ben írt, miniatúrákkal díszített céhkrónikájában ezzel hangsúlyozta a takácsok érdemeit a császárért, a birodalomért és a városért. A csata, illetve a címer ajándékozásának jelenete azokon a falképeken is feltűnt, amelyekkel 1607-ben Johann Matthias Kager az épület külső falait díszítette. A keleti homlokzaton a festő a Lech-mezei csatát, a takácsok címerét, I. Ottó császár és a város későbbi védőszentje, Ulrich püspök augsburgi bevonulását, továbbá a takácscímer ünnepélyes átadását örökítette meg. A Weberhaus külsejét díszítő freskókról egy 17. század eleji vers és egy 18. századi kiadvány is megemlékezett, utóbbiban rézmetszetes illusztrációkat is találunk.
Az augsburgi csatában játszódó fiktív történettel a 17. század végi törökellenes felszabadító háborúkhoz, ezen belül Buda sikeres ostromához kapcsolódó augsburgi emblémagyűjteményben is találkozunk. A füzet egyik emblémáján a koronás magyar címert, illetve a takácsok címeres pajzsát látjuk, amelyeket egy törökkel hadakozó páncélos vitéz harc közben maga előtt tart.
Az emblémához mellékelt versből és a szerző jegyzeteiből kiderül, hogy az ábrázolás az augsburgi takácsok 955-ös haditettének állít emléket. A motívum az évszázadok során ugyanakkor sajátos tartalmi átalakuláson ment keresztül: míg az eredeti történetben az Európát rettegésben tartó „barbár” magyarok és a Német-római Birodalom harcához, addig a 17. század végén a keresztény magyarokat a „barbár” törökök uralma alól felszabadító, az európai összefogással létrejött birodalmi sereg vezetésével folyó küzdelemhez kapcsolódott.
Mivel az augsburgi takácsok háza az építészeti felmérés szerint már nem volt helyreállítható, 1912-ben a lebontása mellett döntöttek. Felmerült a Kager-féle homlokzati festések rekonstrukciója az új épületen, ezért August Brandes festőművész elkészítette a falfestések rajzait.
August Brandes: Az augsburgi Weberhaus homlokzati festése. Rajz, 1912. Reprodukció: Monika Meine-Schawe: Die Augsburger Weberstube im Bayerischen Nationalmuseum.
In: Münchner Jahrbuch der Bildenden Kunst (46)1995, 37. oldal.
A bontási munkálatok során fedezték fel a második emeleten a tapéta alatt ifjabb Jörg Breu 1538-as festményeit. A bontást ideiglenesen felfüggesztették, és a többi falat is megvizsgálták. A freskóleletek miatt a takácsok háza közügy lett, számos helyi és müncheni művész, tudós tiltakozott a lebontása ellen, a város azonban végül engedélyezte azt. Breu festményeinek fennmaradt töredékeit leválasztották a falról és a múzeumba szállították. 1913-ban befejeződött a bontás, 1915-ben pedig elkészült az új épület, amely formájában a régihez hasonlított, csak egy kicsit nagyobb és egy emelettel magasabb lett.
Ifjabb Jörg Breu Habsburg uralkodókat ábrázoló, kb. 150×50 cm nagyságú portréinak (Szép Fülöpnek csak a 76×39 cm-es arcképe maradt meg) maradványai ma az augsburgi Maximilianmuseum állandó kiállításán láthatók.
Ifjabb Jörg Breu: Az augsburgi Weberstube freskói. 1538. Augsburg, Maximilianmuseum. Reprodukció: Dressed for Success. Matthäus Schwarz. Ein Augsburger Modetagebuch des 16. Jahrhunderts. Hrsg.: Christoph Emmendörffer und Christof Trepesch. Kunstsammlungen und Museen Augsburg. Maximilianmuseum Augsburg. Dresden, 2020, 103., 104.
II. Lajos képmása már a 20. század elején töredékessé vált, az arca teljesen megsemmisült. A II. Lajost ábrázoló freskótöredék múlt századi fekete-fehér fényképén már csak az uralkodó felsőtestének bal oldala, a bal karja és keze, illetve a keze alatti korona, valamint a korona alatti címer egy része látható.
II. Lajos portréjának töredéke. Fénykép. Grafische Sammlung, Stadt Augsburg, Kunstsammlungen und Museen
Viszonylag pontos képet kapunk ugyanakkor a Weberstube egykori festészeti díszítéséről – köztük II. Lajos portréjáról – abból az 1860 körül keletkezett akvarellsorozatból, amelyik mind az 1457-ben, mind az 1538-ban készült képmásokat megörökítette.
II. Lajos portréja. Ifjabb Jörg Breu 1538-as freskójának [Augsburg, Weberhaus] a másolata. Akvarell, 1860 körül.
Reprodukció: Monika Meine-Schawe: Die Augsburger Weberstube im Bayerischen Nationalmuseum.
In: Münchner Jahrbuch der Bildenden Kunst (46)1995, 77. oldal.
A sorozatot Augsburg városa a céhház egykori társtulajdonosától vásárolta meg, s ma a városi könyvtárban őrzik. Az akvarellen II. Lajost magas nyakú, ráncolt fehér ingben, hermelinprémes sötétszürke kabátban és aranycsíkokkal díszített, kék felsőruhában, az Aranygyapjas Rend láncával a nyakában látjuk. Az előtte látható címerpajzson királyságai és tartományai címerei, felette korona látható. A fülig érő hajat, bajuszt és hegyes szakállt viselő, balra néző profilban ábrázolt király fején fekete, plakettdíszes barettet látunk.
Emlékérem II. Lajos és Stephan Schlick tiszteletére
Az arckép hasonlít a király halála után készült emlékérmekhez, illetve azokhoz a festmény- és metszetportrékhoz, amelyek közös előképe Paolo Giovio itáliai püspök nevezetes, 16. századi portrégyűjteményének azóta elveszett II. Lajos-képmása volt. Breu festményének előképe talán ezek egyike lehetett.
Papp Júlia
Papp Júlia művészettörténész, a Művészettörténeti Intézet tudományos főmunkatársa. Fő kutatási területe a 18–19. századi sokszorosított grafika és a 19. századi műtárgyfényképezés. Társszerkesztője volt a 19. századi magyar képzőművészet történetét bemutató kézikönyvnek. 2018 óta a mohácsi csata és a csatában elhunyt II. Lajos király ábrázolásaival foglalkozik. A témában több szaktanulmányt tett közzé. 2026-ig, a mohácsi csata 500. évfordulójára tervezi megjelentetni a mohácsi csata és II. Lajos ikonográfiáját, azaz ábrázolásaik tételes katalógusát.
Kiemelt publikációi:
- Könyv és kép a 19. század elején. Blaschke János (1770–1833) illusztrációinak katalógusa. Budapest, Argumentum Kiadó – MTA BTK, 2012.
- Az 1526. évi mohácsi csata 16–17. századi képzőművészeti recepciója. In: Fodor Pál, Varga Szabolcs (szerk.): Több mint egy csata: Mohács. Az 1526. évi ütközet a magyar tudományos és kulturális emlékezetben. Budapest, 2019. 149–193.
- Adatok II. Lajos magyar király páncélos ábrázolásaihoz. In: Művészettörténeti Értesítő (69) 2020/2., 269–302.
