2023. március 30-án hagyta el a nyomdát az Eötvös József Levelek I. című forráskiadvány. A kötet a BTK Történettudományi Intézet Magyar Történeti Emlékek – Okmánytárak könyvsorozatának új alsorozatában, az Eötvös József Levelezése első darabjaként jelent meg (sorozatszerkesztő Gángó Gábor). A könyvet és Eötvös József báró reformkori levelezését Völgyesi Orsolya, a BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa, a kötet sajtó alá rendezője ismerteti a BTK Ismerettárában.
A kiadvány a Bölcsészettudományi Kutatóközpontban évek óta folyó Eötvös-kutatás keretében készült és az NKFI Alap, valamint az MTA200 anyagi támogatásával jelenhetett meg.
Eötvös József báró (1813–1871) a 19. század liberális nemzedékének szépíróként, politikai gondolkodóként és politikusként is kimagasló teljesítményt nyújtó alakja, aki közéleti szerepvállalása és kétszeri minisztersége révén is maradandót alkotott, ezáltal életműve megkerülhetetlen a történeti emlékezet számára. A sorozat első kötete az 1820-as évek elejétől 1848. február 28-ig tartalmazza az Eötvös által írt és a neki címzett leveleket, az első és második kötet közötti határpontot tehát egy közpolitikai esemény, 1848. március 15-e képezi.
A szövegkritikai és magyarázó jegyzetekkel ellátott kiadás a levélírók eredeti helyesírását megtartva, betűhíven adja közre a leveleket. A korábbi kiadásokhoz képest így Eötvösnek és levelezőtársainak a helyesírása, a levelek eredeti nyelvi állapota is láthatóvá válik. Ez a fiatal báró esetében azért is tanulságos lehet, mert ő, mint ahogy arról Eötvös egy 1831. márciusi levelében Dessewffy József grófnak beszámolt, először a német nyelvet sajátította el:
„Idegen hangok érdeklék az alig született füleit, idegen hangokat rebegének elöször megnyilt ajkaim, anyanyelvem német, az örökséget mellyet minden anya legszegényebb gyermekének is hagy önnön fáradságommal kelle szereznem, a köteléket melly legerösebben köt mindenkit hazájához a nyelvet önnön karokkal fonom.”
A leveleken keresztül tehát rekonstruálható Eötvös nyelvi kompetenciájának alakulása.
Eötvös József arcképe. Adler Mór festménye. Forrás: Wikipédia
A közreadott levelek képet adnak a fiatal báró irodalmi és közéleti pályájának első két évtizedéről. Eötvös 1830-as években keletkezett levelei alapján meglehetősen jól dokumentálható írói pályakezdése, ez irányú kapcsolatrendszerének kiépülése és működése, valamint publikációs stratégiája. Megismerhetjük az irodalmi intézményrendszerbe való befogadásának fontosabb állomásait, betekintést nyerhetünk a Magyar Tudós Társaságban és a Kisfaludy Társaságban végzett tevékenységébe is. Nyomon követhetjük első önálló irodalmi vállalkozása, az 1838-as árvízben jelentős anyagi veszteségeket szenvedő könyvkiadó, Heckenast Gusztáv megsegítésére indított Budapesti Árvízkönyv körüli erőfeszítéseit, vagy éppen sikertelen lapalapítási kísérletét.
Eötvös szellemi útkeresésében, irodalmi szocializációjában kétségtelenül meghatározó szerep jutott Kazinczy Ferencnek, Szemere Pálnak és Kölcsey Ferencnek. Az 1820-as évek végén, 1830-as évek elején fellépő írónemzedék elsősorban tőlük kapott segítséget és támogatást, az Aurora-kör tagjaival, mindenekelőtt Bajza Józseffel és Schedel (Toldy) Ferenccel való kapcsolatuk azonban konfliktusokkal volt terhelt. A már említett Dessewffy József gróf és Széchenyi István gróf között a Hitel kapcsán kirobbanó vitában a báró Dessewffy mellett foglalt állást. A Széchenyivel való viszonya majd nyugat-európai útjáról való hazatérte után, 1837 végén változott meg. A külföldön gyűjtött tapasztalatok fényében átértékelte a Hitellel kapcsolatos korábbi kritikus véleményét is:
„A Hitel nem csak könyv, a’ hitel valami több, nemessebb; a Hitel egy hazafiui tett”
– írta Eötvös barátjának, Szalay Lászlónak 1837 decemberében. Ugyanakkor a gróffal való kapcsolata a levelezés alapján sajátos dinamikát mutat: a kezdetben jelentkező ellenszenv után Eötvös nyugat-európai körútját követően, 1837 végén megindult közöttük egyfajta együttműködés, 1841-ben a Kelet népe-vita után ismét távolságtartó lett a viszonyuk, az 1847 novemberére összehívott országgyűlés alatt pedig újra összehangolták tevékenységüket céljaik elérése érdekében. Eötvös levelezőpartnerei közül mindvégig kiemelt szerep jutott az ifjúkori barátnak, Szalay Lászlónak, aki a személyes barátság mellett az írói és politikai pályán is komoly segítséget és támaszt jelentett neki.
A levelezés bepillantást nyújt azokba a karrierlehetőségekbe is, amelyek egy arisztokrata fiatalember előtt álltak. A vármegyei szolgálat, majd valamelyik központi kormányszéknél való hivatalvállalás tipikusnak mondható: Eötvös az ügyvédi vizsga letétele után Fejér vármegyében lett tiszteletbeli aljegyző, ezt követően a Magyar Udvari Kancellárián viselt hivatalt. Több hónapos nyugat-európai útja után azonban nem a Kancellárián folytatta pályáját, 1837 novemberében ülnöki kinevezést nyert a Tiszáninneni Kerületi Táblára. Ezzel egy időben Borsodban, a családi birtokon, Sályon telepedett meg, s kisebb-nagyobb megszakításokkal itt élt, a család 1841-ben bekövetkezett anyagi csődjéig. E fontos alkotói periódusában készült el többek között a számára sikert és ismertséget hozó A karthausi című regénye, valamint korai értekezései (A zsidók emancipációja, Szegénység Irlandban, Vélemény a fogházjavítás ügyében ns. Borsod vármegye ebbéli küldöttségéhez). Ezzel egy időben Eötvös elhatározta, hogy kipróbálja magát a vármegyei politikában is. Feltett szándéka volt ugyanis, hogy a következő, 1839/40. évi diétán a törvényhatóság követeként jelenjen meg az alsótáblán. Törekvése ekkor, s majd 1847-ben Békésben is kudarcot vallott, az országos politikában a felsőtáblán a Batthyány Lajos gróf körül összpontosuló főrendi ellenzék tagjaként mutatkozott be 1839 végén. Eötvös a róla készült titkosrendőri jelentések szerint már ekkor kitűnt arisztokrata társai közül felkészültségével, szónoki képességeivel és a magyar nyelvben való jártasságával.
Forrás: nemzetikonyvtar.blog.hu
Az 1840-es években írott levelek már Eötvös közéleti szerepvállalásának lenyomatai, elsősorban a közíró és a politikus törekvései és dilemmái rajzolódnak ki belőlük, bár olykor megjelenik a sikeres és elismert író alakja is. Néhány levél ugyanakkor betekintést ad az egyesületi életben végzett munkájába, családi viszonyaiba vagy éppen – az 1830-as és 1840-es éveket végigkísérő – zene iránti vonzalmába. Szalay Lászlóval való levelezése a Pesti Hirlap szerkesztése kapcsán képviselt stratégiájáról, s az ellenzék vezetőivel folytatott tárgyalásairól ad képet. A Széchenyivel folytatott levelezés pedig az 1847 novemberében összeülő diétával kapcsolatos reflexióit tükrözi. Eötvös személyesen nem vett részt az utolsó rendi országgyűlésen, az eseményeket jórészt Pesten követte nyomon. Kossuth befolyásának mérséklése mellett fontos célja volt a városi kérdés rendezése. Az elengedhetetlen reformok megvalósítását ugyanis a szabad királyi városok országgyűlési szavazatának újraszabályozásától várta. Nagyon tanulságos Eötvös leveleinek és a háromcsillagos szignóval ellátott, 1847 végi, 1848 eleji Pesti Hirlap-beli cikkeinek a párhuzamos olvasása is, hiszen ezáltal a bárónak a privát szférában és a nyilvánosság előtt kifejtett nézetei s az általa képviselt stratégia is világosan kirajzolódik. Látható, hogy Eötvös 1848 elejétől nagy érdeklődéssel figyelte az itáliai alkotmányos mozgalmakat, melyekről a Pesti Hirlap is folyamatosan tudósított, s a Habsburg Birodalom és Magyarország lehetőségeit is ennek kontextusában vizsgálta. A báró álláspontja az volt, hogy a rendek fogalmazzák meg kívánságukat a Magyarország és a hozzákapcsolt részek függetlenségéről szóló, 1791. évi 10. törvénycikk tényleges életbe léptetésére és az ehhez szükséges törvényi garanciák megteremtésére, ami gyakorlatilag egy alkotmányozási folyamat kezdetét jelentette volna:
„végre mind ezeknél fogva kétségen kivül áll hogy birodalmunk – ha csak olasz tartományait szüntelen háborgásban látni nem akarja – ott hasonló engedményekre fog kényszeritetni; én mondom e’ pillanatot illy kivánat formulázására alkalmatlannak nem tartottam volna, ’s alig hiszem hogy ehhez egy könyen kedvezöbbet találhatunk”
– írta Eötvös Teleki Lászlónak 1848. február 11-én. A márciusban bekövetkező európai és magyarországi események azonban új kihívások és feladatok elé állították a bárót, s ezzel életének egy új periódusa, első miniszterségének időszaka vette kezdetét.
A kötetben olvasható levelek többéves kutatómunka eredményeként hazai és külföldi közgyűjteményekből és intézményekből (mint például a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ Kézirattára, a Pannonhalmi Főapátság Főkönyvtára, az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára, a Bayerisches Staatsarchiv Nürnberg, a Besztercebányai Állami Levéltár Lőcsei Levéltára, az Österreichische Nationalbibliothek Handschriftensammlung, az Österreichisches Staatsarchiv, Haus- Hof- und Staatsarchiv) lettek egybegyűjtve. A kötet 220 tételt tart számon, ez magába foglalja nemcsak az ismert leveleket, hanem azokat is, amelyek lelőhelye jelenleg ismeretlen. A levelezésből vagy egyéb forrásokból kikövetkeztetett és elveszettként regisztrált levelek száma jelenleg 75. Egy kivétellel itt jelennek meg először például az 1840-es években Teleki László grófhoz írt Eötvös-levelek vagy az ebből az időszakból ismert Andrássy György grófhoz intézett egyetlen levél is. Külön egységben szerepelnek a bizonytalan datálásúak, ide azok kerültek, amelyeknek a keletkezési évét sem lehetett beazonosítani. A függelékben egyetlen levél olvasható, amely ugyan nem Eötvöshöz szól, hanem Garay János íróhoz, de feltételezhető, hogy ő is kapott ilyen tartalmú levelet.
Összességében az írói, majd politikusi pályára készülő Eötvös kapcsolatrendszere, szépírói és közéleti törekvései tárulnak fel előttünk a többnyelvű (zömmel magyar, de részben német, francia és latin) levélanyagon keresztül.
Völgyesi Orsolya
A kötet megrendelhető, megvásárolható.
Völgyesi Orsolya a BTK Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. Egyik fő kutatási területe a 19. század első felének politikai élete, a rendi intézmények, a rendi politizálás működése, valamint a 19. századi irodalmi élet intézményesülése, és az irodalmi élet társadalomtörténetének vizsgálata.
Fontosabb publikációi a témában:
- Írók, szerepek, stratégiák. Ráció, Bp., 2010.
- Rendi nyilvánosság és rendi politika a reformkorban. Tanulmányok. Ráció, Bp., 2016.
- Kölcsey Ferenc: Országgyűlési napló. S. a .r. Völgyesi Orsolya. Universitas, Bp., 2010. (Kölcsey Ferenc Minden Munkái. Országgyűlési írások I.)
- Kölcsey Ferenc: Országgyűlési dokumentumok. S. a . r. Völgyesi Orsolya. Universitas, Bp., 2011. (Kölcsey Ferenc Minden Munkái. Országgyűlési írások III.)
