Szent István magyar király kultuszának kutatása sok évszázados múltra tekint vissza, van azonban egy hely, ahol egészen néhány évtizeddel ezelőttig nem tudtuk, hogy jelen volt a magyar uralkodószent tisztelete. Gál Judit cikke Szent István egy sokáig ismeretlen ereklyéjének történetét mutatja be.
A publikációhoz szükséges kutatást az NKFIH-149281. azonosítószámú Mecenatúra pályázata tette lehetővé. A pályázat címe: „Nyugat-Balkán: egy ismeretlen ismerős a szomszédból”.
A Közép-Dalmácia egyik legszebb tengerparti szakaszán, a Trogir és Split közötti területen fekvő Kaštela egy különleges város, amely hét kisebb, egymással ma már szinte összenőtt településből jött létre. Ezek a települések bár külön-külön nem túl jelentős méretűek, együtt Horvátország 14. legnagyobb városát alkotják. A Split és Trogir közötti terület már a vaskorban is lakott volt. Megtelepedtek itt az illírek, és vélhetően a mai Kaštela területén feküdt a római Siculi település is. A kora keresztény időszakban és a horvát uralkodók uralma alatt pedig templomok sora épült ezen a vidéken. A Kaštelát alkotó települések eredete igen sokszínű, mindnek megvan a maga története és karaktere, különlegessége. Így például Splittől Trogir felé haladva az első település, Kaštel Sućurac ad otthont a legrégibb megmaradt dalmáciai érseki erődítmények egyikének.
Kaštel Novi kikötő. Fotó: Gál Judit
Kaštel Novi területéről indult 1251-ben IV. Béla, a korban meglehetősen szokatlan módon, hajóval Split felé, hogy ott ünnepélyesen bevonuljon a városba a dalmáciai látogatása fénypontjaként. A ma szintén ezen a településen álló Szent Péter-templom a Split és Trogir közötti békekötések szakrális helyszíne volt. Kaštel Starival együtt ez a település a dalmáciai városi nemesség erődépítési tevékenységének gyönyörű emléke.
A hét település közül az egyik legkisebb a Splittől haladva második helyen fekvő Kaštel Gomilica, amelynek neve – Magyarországon a régióban előszeretettel nyaralókon és a Trónok harca sorozat rajongóin kívül – kevesek számára csenghet ismerősen. A népszerű sorozatban Braavos városában forgatott jelenetek helyszíneként szolgált a település és annak messziről felismerhető, jellegzetes erődítménye, amely a Kaštilac névre hallgat.
Kaštel Gomilica-erőd. Fotó: Gál Judit
Az egykori erődítmény, és maga Kaštel Gomilica területe ezer szállal kötődött a bencés apácákhoz, akiknek Zvonimir horvát király adományozta ezt a vidéket. A horvát Trpimirovics-dinasztia kihalása után a térség megőrizte kiemelt egyházi szerepét akkor is, amikor Horvátország és Dalmácia koronája a magyar Árpád-ház uralkodóinak a fejére került, amit a területen zajló építkezések is jól mutatnak.
A képeslapra illő erődítménytől a település belseje felé haladva találjuk annak a templomnak a helyét, amelyet a 12. század közepe táján a bencés apácák számára kezdett el építeni a spliti érsek. A templomot végül Szent Kozma és Damján ókeresztény vértanúk tiszteletére szentelték fel. Mellette ma egy, a legenda szerint még Zvonimir horvát király által ültetett fa magasodik, amely árnyékot ad az arra tévedő látogatóknak.
Zvonimir fája. Fotó: Gál Judit
A templom építtetőjének személye források hiányában nem ismert pontosan, ám joggal feltételezhetjük, hogy az építkezés kezdete Gaudius érsekségére esett, egy olyan főpap hivatali idejére, aki a közel egykorú források szerint igen szoros kapcsolatot ápolt II. Béla magyar királlyal. A templom felszentelése pedig minden bizonnyal a magyar származású Absalom érsekhez kötődött.
A Szent Kozma és Damján-templom az érsekek személyén túl terjedő szoros magyar kapcsolatairól egészen az 1970-es évek közepéig nem voltak információink, ekkor azonban az 1975 és 1977 között zajló régészeti feltárás során a templom egykori oltárából egy igen apró, mindössze 7 x 4 x 3 cm nagyságú fémdobozka került elő, ami addig nem ismert magyar jelenlétről rántotta le a leplet. A kis doboz egy ereklyetartó (capsella reliquiarum) volt, és a következő felirat állt rajta latinul:
Itt találhatók Szűz Mária, Szent Kozma és Damján mártírok, valamint Szent István király ereklyéi.
Szent Kozma és Damján-templom helye. Fotó: Gál Judit
Hogyan kerülhetett az államalapító magyar király a történelem során feledésbe merült ereklyéje ebbe a templomba? A választ valószínűleg Split egyházának kiemelkedő helyzetében kell keresnünk a magyar uralkodók horvátországi és dalmáciai politikájával kapcsolatban.
A magyar királyoknak nem volt állandó katonai jelenléte a térségben, és a hatalmukat távollétükben képviselő bánok is ritkán tartózkodtak ezen a területen az Árpád-kor javarészében. A magyar uralkodók legfontosabb képviselői a dalmáciai városokban jelentős világi befolyással és hatalommal bíró városi főpapok voltak, és közülük is kiemelkedett a spliti érsek, aki a magyar kézen lévő horvát-dalmát területek egyházjogi fennhatóságát gyakorolta. Míg a magyar dinasztikus szentek kultusza Horvátországban és Szlavóniában kimutatható, hogy korán megjelent, a filmkészítőket is megihlető településen feltárt ereklyetartó azt bizonyítja, hogy a dalmáciai városokban is megkezdődött a magyar uralkodói szentek kultuszának terjesztése, legkésőbb a 12. század derekán.
Gál Judit
Irodalomjegyzék
- Belamarić, Joško, „Capsella reliquiarum (1160 g.) iz Sv. Kuzme i Damjana u Kaštel Gomilici”, In: Studije iz srednjovjekovne i renesansa umjetnosti na Jadranu, szerk. Belamarić, J., Split: Književni krug, 2001. 201–211.
- Gál Judit, Dalmácia helye az Árpád-kori Magyar Királyságban. Budapest 2020.
- Gál Judit, „‘Qui erat gratiosus apud eum’. A spliti érsek szerepe az Árpádok királyságában”, In: Magister historiae, szerk. Belucz M., Gál J., Kádas I., Tarján E., Budapest: ELTE BTK, 2014, pp. 53–72.
- Gál Judit, „A dalmáciai egyházszervezet jellemzői és 11‒13. századi átalakulása”, In: Micae mediaevales III. Fiatal történészek dolgozatai a középkori Magyarországról és Európáról, szerk. Gál J., Péterfi B., Vadas A., Kranzieritz K., Budapest: ELTE BTK, 2013, pp. 99–117.
- Gál Judit, „Az Árpád-házi királyok és hercegek ünnepélyes bevonulásai a dalmáciai városokba”, In: Micae mediaevales IV. Fiatal történészek dolgozatai a középkori Magyarországról és Európáról, szerk. Gál J., Kádas I., Rózsa M., Tarján E., Budapest: ELTE BTK, 2015, 159–175.
- Sekelj Ivančan, Tajana, „Župna crkva … sancti Stephani regis circa Drauam. Prilog tumačenju širenja ugarskoga političkog utjecaja južno od Drave”, Prilozi Instituta za arheologiju u Zagrebu 25 (2008): 97–118.
